"Az emberek nem szeretik az egyszerűséget. Ők a bonyolult és titokzatos dolgokat szeretik.

Ezért keletkezett olyan sok vallás. Például a keresztény embert csak az elégíti ki, ha azt mondják neki, hogy Isten valahol messze, a mennyekben rejtőzik, és az egyház segítsége nélkül nem érhető el; igazából egyedül csak Krisztus ismerte őt, és egyedül csak ő az, aki elvezethet bennünket hozzá.

De ha azzal az egyszerű igazsággal szembesülnek, hogy "Isten országa bennetek van", akkor ők ezzel nem elégednek meg, hanem valami fölöslegesen bonyolult és erőltetett értelmet próbálnak kiolvasni belőle.

Csak az érett lelkek képesek megérteni a lényeget a maga mezítelen egyszerűségében."

Ramana Maharsi: Upadesa Saram (Az Útmutatás Veleje)

1. A tett gyümölcsöt terem, az Úr rendelte így,
A karma nem a Legfőbb, hiszen érzéketlen.

2. A gyümölcs eltűnik, de a tett magot vet el,
Mely tett-tengerhez vezet, nem szabadít fel.

3. Az Úrnak átadott, önzetlen cselekedet
Megtisztítja az elmét, s szabadsághoz vezet.

4. Szertartás, dzsapa, meditáció:
Test, beszéd, elme szolgálata ez.

5. A szolgálat alatt gondolj az Úrra,
Mindenben őt látni istentisztelet.

6. A dicshimnusznál jobb a hangos, a halk dzsapa,
A mentális dzsapa, majd a meditáció.

7. Mint a ghí-sugár vagy a folyó patak,
Az összpontosítás is jobb, ha folyamatos.

8. Másikként látni Őt – ennél megtisztítóbb,
Ha úgy szemlélődünk, hogy „Ő én vagyok.”

9. A létben időzünk állapottól  mentesen.
Ebből ered a legfőbb önátadás.

10. Ha az elme elnyugszik szív-hajlékában,
Az tett, önátadás, jóga és tudás.

11. A légzést szabályozva,  az elmét szabályozod,
Mint hálóban a madár, az elme elpihen.

12. Elme és prána – a gondolat s a tett –
Kettéágaznak, de a gyökerük egy erő.

13. Az elme-szabályozás kétféle lehet:
Ha alámerült, felkél; ha megsemmisült, halott.

14. A légzésszabályozás: uralt gondolat.
Az elme megsemmisül, ha az Egyen meditálsz.

15. Az elméje kihunyt a legfőbb jóginak,
Van-e teendője, ha önlényegébe tért?

16. Ha az elme a tárgyaktól befelé forduló,
Tudatosságot látva igazságot lát.

17. Ha az elme szüntelen kutatja önmagát,
Semmit sem talál. Ez a közvetlen út.

18. Az elme gyökere az én-gondolat.
Az elme: gondolat. Az elme: az ego.

19. Ha azon meditálsz, honnan ered az én,
Az ego eltűnik. Ez az ön-kutatás.

20. Ha az én-képzet eltűnt, a tiszta Én, a szív
Feltárul a lét legfőbb teljességeként.

21. Az „Én” nem jelent mást, csak Azt, mely a tiszta lét,
Mely tovább létezik a mély alvásban is.

22. Test, érzék, prána, értelem, nemtudás
Nem lehet a valódi én, hiszen érzéketlen.

23. A létet megvilágítja a tudatosság,
A léttől, az éntől így nem lehet különböző.

24. Isten és egyén természetében egy,
Csak öltözékük más, tudásuk különböző.

25. Ha eltávolítod az öltözékeket,
Meglátod az Önvalód, meglátod az Istent.

26. Ismerd az Önvalót, s akkor te leszel Az,
Hisz’ kettő nélküli. Ezt tudva Abban maradsz.

27. A tudás és nemtudás nélküli tudatosság
Az igaz tudás, van-e megismerendő más?

28. Mi az Ön-természet? Az Ön-megismerés
Kezdet s vég nélküli, teljes tudatosság-üdv.

29. A legfőbb üdv meghalad rabságot, szabadulást,
Ki azt eléri itt, valóban isteni lesz.

30. Az ego eltűnik, felragyog az Önvaló,
A legnagyobb vezeklés ez. Így tanítja Ramana.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.