1.ének

A tudat csodálatos természete

Emahó!

Láss csodát!

 

Én, a gondtalan, vidám csavargó dalt írtam a látásról,

mellyel az összes ösvény és szint egycsapásra átszelhető!

Dalom a "Garuda Röpte" címet kapta,

jól figyelj hát, kedves gyermekem, szavamra:

 

A Buddha, kinek hírnevétől, mint a sárkányüvöltéstől,

egyformán zeng a szamszára és nirvána,

állandóan benne él a hatféle élőlény tudatában,

soha el nem hagyja őket:

Csodás!

 

Ám ők mégsem tudnak róla,

mindig kívül, mindig máshol keresgélik:

Meglepő!

 

Fényesebben világít a ragyogó Napnál,

mégis oly kevesen veszik észre:

Meglepő!

 

Saját tudatunk a Buddha,

nincs apja, nincs anyja,

kezdet nélküli, halhatatlan:

Csodás!

 

Akár örül, akár szenved,

cseppet sem lesz jobb vagy rosszabb:

Csodás!

 

Születetlen, ősidőktől kristálytiszta,

önmagától minduntalan előtermő:

Csodás!

 

Ha az összes felmerülő jelenséget

azon nyomban elengeded, szabad leszel:

Csodás!

 

2.ének

Az alapvető gyakorlat

Láss csodát!

Szerencsés gyermekem, figyelj lankadatlanul!

 

A múlt, jelen és jövő összes buddhája által adott

nyolcvannégyezer-féle tanításnak, mint a térnek,

sose érhetsz végére, pedig mind csak egyre való:

hogy a saját tudatod természetét felismerd.

 

Ha egy fát a gyökerénél elfűrészelsz,

százezernyi apró ága egyszerre szárad el.

Ha megleled és felismered öntudatot gyökér okát,

a kettősség megszűntével elhalnak a létforgatag hajtásai.

 

Ahogy a mécses lángja egycsapásra fényt teremt ott,

ahol ezer éve homály honolt, úgy tűnik el nyomtalanul

a világkorok óta tartó tévelygések sötétsége,

mihelyt az ember saját tudatának fény-természetét felismeri.

 

Világkorok óta tartó sötétség nem tompíthatja

a Napkorong szemvakító ragyogását,

világkorok óta tartó tévelygés nem tompíthatja

a tudat tisztafényű sugárzását.

 

Ahogy a térnek nincs színe, alakja, mérete,

úgy a tudat sem bír semmiféle jellemzővel.

Ahogy az égboltot nem lehet bemocskolni

sem fehér sem fekete fellegekkel,

úgy a tudatot sem lehet bemocskolni

sem üdvös, sem vétkes cselekedetekkel.

 

A buddha-természet minden lényben benne rejlik,

de mindenki csak akkor lehet buddha,

ha ő maga ismeri fel önmagában.

Olyan, mint a tejben benne rejlő vaj-természet:

csak akkor lesz vajjá, ha az ember kiköpüli.

 

Képességeitől függetlenül megvilágosodik az,

ki ezt az egyet felismeri.

Lehet akár tehénpásztor is, ezt felismerve

mindenképp megszabadul a szamszárából.

 

Aki felismeri öntudata tiszta fényét,

annak nincs szüksége másodkézből vett tudásra:

aki a cukor ízét saját szájában érzi,

annak nem kell mást kérdeznie, milyen is az.

 

Nem ismerve ezt az egyet, még a pap is eltéved,

hiába ért a kilenc ösvény minden apró részletéhez,

olyan neki mindaz, mint a sosemlátott,

messzi földről szóló híradások:

távolabb van ő a megvilágosodástól, mint föld az égtől!

 

Aki nem ébred rá öntudata ragyogó fény-természetére,

az hiába él erkölcsösen világkorszakokon át,

hiába meditál hosszan, türelmesen,

sosem kerül ki a három létbirodalom körforgásából.

 

Igyekezz hát, hogy megértsd tudatod természetét!

 

3.ének

Meditáció a tudat természetén

Láss csodát!

Most pedig, szerencsés gyermekem, fülelj tovább!

 

Amíg önnön tudatod a gyökerénél el nem vágod,

bármily szellemi gyakorlatot űzöl, a lényeghez sosem jutsz el;

mint akinek orra előtt a cél, mégis jócskán túllő rajta,

mint aki a tolvajt otthon hagyta, mégis odakinn hajszolja,

mint aki a kelet démonjának nyugatra küld váltságdíjat,

mint aki nem tudván hogy kemencéje aranyból van,

nincstelennek véli magát, s másoktól kér alamizsnát.

 

Lelkemből lelkedzett szerencsés gyermekem!

A következő módon nyomozz a tudat természete után,

hogy elvághasd a kettősségek gyökerét.

 

E tudatnak nevezett érzés, e bizonytalan reszketés;

bár próbálnád megragadni: illó ködként szertefoszlik,

bár szeretnéd elnyugtatni: össze vissza ugrál,

bár szeretnél rámutatni: csak az üres semmi marad.

 

Annyiféle szenvedést és boldogságot tapasztaló öntudatod

először is miből fakad?

Függ e bármi külső jelenségtől, hegysziklától, tó vizétől?

Honnan ered? Kérdezgesd és járj utána!

Ha azt hiszed édesanyád véréből, édesapád magjából,

gondold végig újra, mégis hogy lehetett.

 

Ha a fenti vizsgálattal nem leled meg öntudatod eredetét,

most azt figyeld meg: hol tartózkodik?

A tested felső vagy alsó részében? Valamely érzékszervben talán?

Fejedben vagy inkább a szívedben lakozik? Annak mely szegletében?

Vajon milyen alakban és milyen színben jelenik meg?

 

Ha kitartó kutatásod ellenére sem bukkansz rá

öntudatod lakhelyére, végül azt vizsgáld meg:

ha figyelmed odakintre irányítod,

valamelyik érzékszerv kapuján át elhagyja e a testedet?

S ha egy szempillantás alatt odaér a külső tárgyhoz,

történik-e fizikai érintkezés, vagy tudati jellegű a kapcsolódás?

Tested és tudatod együttesen terem-e ott a külvilágban?

Kitartóan vizsgáld a tapasztalás folyamatát!

 

Ha zavaró érzelem vagy gondolat merül föl benned,

legelőször azt vizsgáld meg: honnan ered?

Majd nézd meg jól hol van éppen, van e színe, alakja?

Végezetül pedig mikor otthonában szertefoszlik,

nézz utána, hová tűnt oly hirtelen? Elenyészett, de hová ment?

 

Addig keress, addig kutass, míg meg nem állapítod:

öntudatod nem született, halhatatlan, sehonnan sem keletkező,

sehová sem tovatűnő, megfoghatatlan és kifejezhetetlen:

üres mint a tér.

 

Míg könyvekben olvasod és másoktól hallod csupán,

az "üresség" mindaddig szikár, értelmetlen szó marad.

Olyan ez, mintha egy állítólag tigrislakta hegyvidékről

azt hallanád hogy nincsenek is ott tigrisek:

míg saját szemeddel meg nem győződsz róla,

elmédben csak kételkedés lenne.

 

Ám ha magad jársz utána tudatod természetének,

azzal kétkedésed gyökerét te magad metszed el.

Olyan ez, mintha magad merészkednél

az állítólag tigrislakta helyre,

s mikor már az egészet tűvé tetted,

akkor hinnéd csak el hogy nincsenek is ott tigrisek.

Mikor már végképp nem találnád őket:

attól kezdve egyáltalán nem lennének benned kételyek.

 

4.ének

Beavatás a tudat alapvető természetébe

Láss csodát!

Most pedig, szerencsés gyermekem, ide hallgass!

 

Ha mindene igyekezeted ellenére, nem találsz egy csöppnyi létezőre,

melyre rábökhetnél, s azt mondhatnád: "ez a tudat",

nos, e sikertelenséged a lehető legnagyobb siker!

 

Tudatunknak bizony nincsen időbeli eredete,

s mivel ősidőktől fogva üres, lehetetlen megragadni.

 

A jelenben nincs lakhelye, alakja vagy színe nincsen,

sehová sem tűnik tova, nem marad semmi nyoma,

mozdulata üres mozgás, üressége üres látszat.

 

Magának a tudatnak nincs legelső oka,

külső okok nem képesek megszüntetni,

nincs mit hozzáadni vagy elvenni belőle -

nem telik meg, nem ürül ki.

 

Benne van az egész szamszára és nirvána,

és ezért egyiket sem szereti jobban a másiknál.

Bár nem tudunk rámutatni, még sem akadályozza semmi

hogy bármilyen formát öltsön.

Nem azonos semmivel sem, túl van a léten és nemléten,

nincs kezdete és vége,

nem változik, nem halad, nem születik, nem pusztul el,

tiszta fénye nem erősödik, nem halványul.

 

Áttetszően makulátlan kristálygömbhöz hasonlít a tudat:

lényegét tekintve üres: mivel semmi kézellfogható nincs benne,

természeténél fogva világos: mivel minden dolgot megvilágít,

együttérzése pedig határtalan: mivel mindenre egyformán nyitott.

 

Nem szennyezi be a szamszára semmiféle hibája vagy vétke.

Tudd meg: örök időktől fogva, tudatod maga a Buddha.

 

E megállapítással beavatást nyertél a tudat alaptermészetébe,

mely maga a természetes jelenlét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.