...
A Buddha ezt mondta:
Amikor a lények mérhetetlen és megszámlálhatatlan sokasága már elérte a teljes felszabadulást, valójában e lények nem lények többé, akik örökre felszabadultak. Miért mondom ezt, Szubhuti? Azért, mert ha egy Bódhiszattva bármi módon kötodne az olyan fogalmakhoz, mint amilyen az én, a személyiség, a lélek vagy az egyéniség, nem lehetne továbbra is Bódhiszattvának tekinteni.
...
Tehát, Szubhuti, ha egy Bódhiszattva jótékony cselekedeteket gyakorol, tekintet nélkül a különbözo jelenségekre, függetlenül kell azt gyakorolnia. Vagyis sem hang, sem forma, sem illat, sem tapintás vagy bármely egyéb érzéklet nem befolyásolhatja. Így aztán, Szubhuti, mikor egy Bódhiszattva jótékonyságot gyakorol, nem ragaszkodik semmilyen eszményhez.
...
- Mit gondolsz, Szubhuti, fölismerheto a Tathágata valamely testi alakban?
- Nem ismerheto fel, ó Magasztos, hiszen a Tathágata szerint a testi alak valójában nem testi alak.
A Buddha erre így válaszolt:
- Minden, aminek alakja van, csak látszólagos léttel rendelkezik. Ezért, aki képes felismerni, hogy valójában egyetlen alak sem alak és az összes jellemzo tulajdonság nem jellemzo tulajdonság, az felismeri a Tathágatát.
...
A Tathágata utáni utolsó ötszázéves korszakban lesznek olyan bölcsek, akik e tanítás révén erényben, szilárd hittel kiteljesednek. De te is tudod, hogy az emberekben a tan nem egyképpen ver gyökeret, hallják azt akár egy Buddhától, kettotol, háromtól vagy éppen számtalantól, így az o erényeik is mindig különbözoek.
Vannak viszont olyanok is, akik a tiszta hittol azonnal fénylové válnak. Ez utóbbiakat, Szubhuti, a Tathágata fölismeri. Szívbéli jóságukat és erkölcsi kiválóságukat állandóan érzékeli. Miért? Azért, mert ezek az emberek nem ragaszkodnak többé az én, a személyiség, a lélek vagy az egyéniség eszméjéhez. Továbbá nem ragaszkodnak többé ahhoz az elképzeléshez, hogy a dolgok belso lényeggel bírnak; de ahhoz sem, hogy a dolgok nem bírnak belso lényeggel.
Miért? Azért, mert ha az ember bármilyen felfogást magáénak vall és amellett kitart, óhatatlanul kötödni kezd az énhez, a személyiséghez vagy az egyéniséghez. Hasonló a helyzet tehát ahhoz, mint amikor valaki a dolgoknak belso lényeget tulajdonít; és ahhoz is, amikor nem tulajdonít a dolgoknak belso lényeget. Kötödjék akár az elfogadás, akár az elutasítás által, mindannyiszor az ént, a személyiséget, az egyéniséget feltételezi.
Ezért a Tathágata szavai mindig figyelmeztetnek: az én tanításom a törvényböl fakad és egy tutajhoz hasonlatos. Így a Buddha tanítását is el kell hagyni. És még inkább a tévtanokat!
...
- Mit gondolsz Szubhuti, kifejezheto szavakkal a Tathágata tanítása?
Szubhuti így válaszolt:
- Úgy gondolom, ó Magasztos, hogy a Buddha tanításaiban nincsen egyetlen rögzített alapelv sem, amit tökéletes, végso megvilágosodásnak hívhatnánk. Azonkívül a Tathágata tanítása szavakkal kifejezhetetlen. Miért? Azért, mert a Tathágata szerint az igazság szavak által felfoghatatlan és ezért kimondhatatlan. Nem állíthatjuk róla, hogy van, és nem állíthatjuk róla, hogy nincs. Ez a megfoghatatlan igazság az alapja valamennyi bölcs tudásának, még akkor is, ha más-más iskolához tartoznak.
...
- Mit gondolsz, Szubhuti, egy szent ember (arhat) mondhatja-e magában: elértem a tökéletes, végso megvilágosodást?
Szubhuti így válaszolt:
- Semmiképpen sem, ó Magasztos. Miért? Azért, mert nincs olyan állapot, amit tökéletes, végso megvilágosodásnak lehetne nevezni. Ha egy szent ember azt mondaná magában: "megvilágosodott vagyok" - szükségszeruen belebonyolódna az én, a személyiség, a lélek vagy az egyéniség fogalmaiba.
...
- Szubhuti, valamennyi Bódhiszattva-hos, nevezzük oket akár kisebbnek, akár nagyobbnak, tiszta és világos tudatot fejleszt ki magában, amelyet nem befolyásolhat sem hang, sem alak, sem illat, sem tapintás vagy bármely egyéb érzéklet. Egy Bódhiszattva tudata - azzal, hogy még a legkisebb dolgokhoz sem kötodik - nyugalmában sérthetetlen.
...
- Szubhuti, ha annyi Gangesz folyó lenne, ahány homokszem van a Gangeszben, soknak mondhatnánk a bennük található homokszemek számát?
Szubhuti így válaszolt:
- Nagyon is soknak, ó Magasztos! A folyók számát is képtelenség lenne megállapítani, hát még a bennük lévo homokszemekét!
- Szubhuti, jól figyelj arra, amit most mondok neked. Ha egy jó szándékú férfi vagy no, mero önzetlenségbol, a világok háromezer csillaghalmazát töltené meg a hét drága kincs oly mértéku tömegével, mint amennyi az említett Gangesz folyókban található homokszemek összessége, akkor vajon érdemekben sokat gazdagodna?
Szubhuti így válaszolt:
- Feltétlenül sokat gazdagodna, ó Magasztos!
Buddha erre kijelentette:
- Nos, Szubhuti, ha egy jó szándékú férfi vagy no tanulmányozza ezt a párbeszédet, és csupán csak négy sort képes megjegyezni és elméjében tartani ebbol, és másoknak tanítva tovább adja ezt, az o erényei felülmúlják mindezeket.
...
Szubhuti így szólt Buddhához:
- Hogy nevezzük, ó Magasztos, és hogyan tartsuk emlékezetünkben ezt a párbeszédet?
Buddha így válaszolt:
- Szubhuti, amit most hallotok, az az "értelem feletti tudás tökéletes gyémántja" [14], így tartsátok emlékezetetekben. Hogy miért? Azért, mert Buddha tanítása szerint az értelem feletti tudás tökéletes gyémántja valójában nem az "értelem feletti tudás tökéletes gyémántja". E párbeszéd elnevezése sem más, mint megjelölés.
...
Szubhuti így szólt:
- Ha az eljövendo ötszáz évben lesznek olyanok, akik - megismerve ezt a párbeszédet - képesek lesznek befogadni és megorizni szavaidat, akkor ok is olyan emberekké válnak majd, akik a legfigyelemreméltóbb eredményt érik el. Miért? Azért, mert ezek a kiemelkedo képességu emberek szabadok lesznek az én, a személyiség, a lélek vagy az egyéniség fogalmától. S hogy miért lesznek szabadok? Azért, mert az én megkülönböztetése és különválasztása a világtól: tévedés. Tévedés ugyanúgy, mint a személyiség, a lélek vagy az egyéniség különválasztása. Következésképpen azok, akik maguk mögött hagyják valamennyi jelenség fogalmi megközelítésének kényszerét, Buddháknak tekinthetoek.
...
Egy Bódhiszattvának maga mögött kell hagynia a jelenségek fogalmi megkülönböztetését, s így elérheti a Tökéletes Végso Megvilágosodást. Ezt azonban csak úgy tudja megvalósítani, ha tudatát nem befolyásolják az érzéki világ által keltett elképzelések, melyeknek forrása rendszerint valamely hang, forma, illat, tapintás vagy bármely más érzéklet.
A tudatnak tehát függetlennek kell maradnia bármely benne fölkeltett gondolattól. Addig ugyanis, amíg bármihez is kötodik, még nem ért biztos révbe. Buddha tanítása szerint egy Bódhiszattva úgy tud jótékonyságot gyakorolni, és csak olyan módon lehet minden lény hasznára, ha nincs tekintettel a dolgok külso megjelenésére. A Tathágata kijelenti, hogy a jellemzo vonások nem jellemzo vonások, továbbá, hogy az élolények valójában nem élolények.
Szubhuti, a Tathágata tudja, hogy mi a végso igazság. Az o szavaiban nincs csalás és nincs hazugság. Ezért, amit o mond, az ugyanúgy független attól, ami valóságos, mint ami nem valóságos.
Szubhuti, ha egy Bódhiszattva úgy gyakorolja a jótékonyságot, hogy közben tudatával ragaszkodik valamely konkrét fogalomhoz, olyanná válik, mint a sötétben tapogatódzó ember; ha viszont úgy teszi mindezt, hogy megorzi tudatának függetlenségét, látása hasonló lesz az olyan emberéhez, aki a ragyogó nappali világosságban minden tárgyat jól lát maga körül.
...
Szubhuti, aki elérte a Tökéletes Végso Megvilágosodást, annak megkülönböztetés és rangsorolás nélkül Minden Mindenben Egy [28]. Aki szabaddá válik az egyéni lélek képzetétol, továbbá a jóság különbözo válfajaitól is, az nyomban elérheti ezt. Szubhuti, bár a jóságról beszélünk, a Tathágata szerint a jóság valójában nem “jóság”, hanem pusztán egy név.
...
Szubhuti, ha valaki azt mondaná, hogy a Tathágatának föltett szándéka az összes élolény fölszabadítása, az képzelgés. Miért? Azért, mert a Tathágata valójában nem szabadít föl élolényeket. Ha ilyesmi állna szándékában, akkor köze lenne az olyan fogalmakhoz, mint amilyen az én, a személyiség és az egyéniség.
Szubhuti, habár az egyszeru emberek valóságosnak képzelik énjüket, a Tathágata kijelenti, hogy az én nem különbözik a nem-éntol. Szubhuti, akiket a Tathágata egyszeru embereknek hív, valójában nem "egyszeru emberek", hisz az ilyen kategória sem más, csupán egy név.
...
Szubhuti, annak, aki a Tökéletes Végso Megvilágosodásra törekszik, föl kell ismernie és meg kell értenie, hogy a dolgok azáltal válnak külön egymástól, hogy különbözo nyelvi megjelöléseket kapnak. S ha mindezt képes belátni, egyúttal függetleníteni is tudja magát a különbözo nézopontoktól. Szubhuti, a nézopontok valójában nem nézopontok, a Tathágata szerint a "nézopontok" kifejezés is csak egy megjelölés.
...
Szubhuti, ha valaki számtalan világot megtölt a hét drága kinccsel, s mindezt mero jótékonyságból teszi, erényekben akkor sem tudja felülmúlni azt a jó szándékú férfit vagy not, akiben felébred a megvilágosodás utáni vágy, s akárcsak négy sort megoriz szívében e párbeszédbol, és másoknak tanítva tovább adja azt.
Hogy milyen módon adja át a tant másoknak? Nos, csakis úgy, ha a jelenségektol függetlenül hu tud maradni a Valódi Igazsághoz [32].

Mert a múló világban minden lételem olyan:
akár egy csillag a derengo hajnalban, vagy
egy buborék a folyó felszínén, olyan:
mint a villámfény a nyári felhok között, olyan:
mint az ellobbanó lámpafény,
a futó jelenés, vagy a röpke álom.

Mikor Buddha befejezte mondanivalóját, a tiszteletre méltó Szubhutit és az összes jelenlévot az oszinte hála érzése töltötte el. S miután meghallgatták e csodás párbeszédet, szívükben örvendezve továbbhaladtak útjukon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.