CSEND

Az elme hullámai
a Csend kapuját döngetik.
Ö azonban nem szól,
Nem válaszol és nem vitázik.
Töle indul minden gondolat,
minden érzés,
minden pillanat.

Csend.

Csupán egyetlen szót ismer.
Ez a szó maga a lét.
Megneveznéd,
de nem tudod.
Megértenéd,
de fel nem foghatod.

És az elme nekimegy a Csendnek,
toporzékol, dörömböl.
Nem érti,
hogy senki sem léphet be
a sugárzó Sötétbe,
a tiszta és mosolygó Semmibe.

Az elme erre
szent tanulmányokba kezd.
De a Csendet nem hatja meg
sem hiszti, sem imádság.
Ö egyetlen dolgot kér csupán:
semmit.

Semmit.

De nem adod meg neki,
Hiszen ez
zsebedben az utolsó cent,
és te inkább dolgozol, robotolsz,
mint hogy odaadd szent és üres tenyered.

Minden ugrálva, ujjongva ünnepli a csodát,
de a szent forrást csak a semmi érheti el,
a némaság.
Csupán a semmi képes befogadni a csodát,
és felismerni igaz valóját,
rájönni, mi marad belöle,
ha eltünnek a gondolatok.

A csend a titkom.
Láthatod.
Láthatod.


-Adyashanti-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.