The winds were blowing us towards here.
This varec shore where seaweed stopped their caress.
Old sea echoes were spaced and distilled.
We have much to exchange my friend, Sand Traveller.
Take me in your hand and let me whisper.
You were my body, I'm still your memory...

=

A szelek egészen idáig fújtak minket.
Erre az algás partra ahol már nem érezni a hínárok simogatását.
A tenger morajlása távoli és elhaló.
Sok minden cserélnivalónk van barátom, Földi Utazó.
Vegyél a tenyeredbe és hagyd hogy súgjak.
A testem voltál, én pedig mindenre emlékszem...

...
A Buddha ezt mondta:
Amikor a lények mérhetetlen és megszámlálhatatlan sokasága már elérte a teljes felszabadulást, valójában e lények nem lények többé, akik örökre felszabadultak. Miért mondom ezt, Szubhuti? Azért, mert ha egy Bódhiszattva bármi módon kötodne az olyan fogalmakhoz, mint amilyen az én, a személyiség, a lélek vagy az egyéniség, nem lehetne továbbra is Bódhiszattvának tekinteni.
...
Tehát, Szubhuti, ha egy Bódhiszattva jótékony cselekedeteket gyakorol, tekintet nélkül a különbözo jelenségekre, függetlenül kell azt gyakorolnia. Vagyis sem hang, sem forma, sem illat, sem tapintás vagy bármely egyéb érzéklet nem befolyásolhatja. Így aztán, Szubhuti, mikor egy Bódhiszattva jótékonyságot gyakorol, nem ragaszkodik semmilyen eszményhez.
...
- Mit gondolsz, Szubhuti, fölismerheto a Tathágata valamely testi alakban?
- Nem ismerheto fel, ó Magasztos, hiszen a Tathágata szerint a testi alak valójában nem testi alak.
A Buddha erre így válaszolt:
- Minden, aminek alakja van, csak látszólagos léttel rendelkezik. Ezért, aki képes felismerni, hogy valójában egyetlen alak sem alak és az összes jellemzo tulajdonság nem jellemzo tulajdonság, az felismeri a Tathágatát.
...
A Tathágata utáni utolsó ötszázéves korszakban lesznek olyan bölcsek, akik e tanítás révén erényben, szilárd hittel kiteljesednek. De te is tudod, hogy az emberekben a tan nem egyképpen ver gyökeret, hallják azt akár egy Buddhától, kettotol, háromtól vagy éppen számtalantól, így az o erényeik is mindig különbözoek.
Vannak viszont olyanok is, akik a tiszta hittol azonnal fénylové válnak. Ez utóbbiakat, Szubhuti, a Tathágata fölismeri. Szívbéli jóságukat és erkölcsi kiválóságukat állandóan érzékeli. Miért? Azért, mert ezek az emberek nem ragaszkodnak többé az én, a személyiség, a lélek vagy az egyéniség eszméjéhez. Továbbá nem ragaszkodnak többé ahhoz az elképzeléshez, hogy a dolgok belso lényeggel bírnak; de ahhoz sem, hogy a dolgok nem bírnak belso lényeggel.
Miért? Azért, mert ha az ember bármilyen felfogást magáénak vall és amellett kitart, óhatatlanul kötödni kezd az énhez, a személyiséghez vagy az egyéniséghez. Hasonló a helyzet tehát ahhoz, mint amikor valaki a dolgoknak belso lényeget tulajdonít; és ahhoz is, amikor nem tulajdonít a dolgoknak belso lényeget. Kötödjék akár az elfogadás, akár az elutasítás által, mindannyiszor az ént, a személyiséget, az egyéniséget feltételezi.
Ezért a Tathágata szavai mindig figyelmeztetnek: az én tanításom a törvényböl fakad és egy tutajhoz hasonlatos. Így a Buddha tanítását is el kell hagyni. És még inkább a tévtanokat!
...
- Mit gondolsz Szubhuti, kifejezheto szavakkal a Tathágata tanítása?
Szubhuti így válaszolt:
- Úgy gondolom, ó Magasztos, hogy a Buddha tanításaiban nincsen egyetlen rögzített alapelv sem, amit tökéletes, végso megvilágosodásnak hívhatnánk. Azonkívül a Tathágata tanítása szavakkal kifejezhetetlen. Miért? Azért, mert a Tathágata szerint az igazság szavak által felfoghatatlan és ezért kimondhatatlan. Nem állíthatjuk róla, hogy van, és nem állíthatjuk róla, hogy nincs. Ez a megfoghatatlan igazság az alapja valamennyi bölcs tudásának, még akkor is, ha más-más iskolához tartoznak.
...
- Mit gondolsz, Szubhuti, egy szent ember (arhat) mondhatja-e magában: elértem a tökéletes, végso megvilágosodást?
Szubhuti így válaszolt:
- Semmiképpen sem, ó Magasztos. Miért? Azért, mert nincs olyan állapot, amit tökéletes, végso megvilágosodásnak lehetne nevezni. Ha egy szent ember azt mondaná magában: "megvilágosodott vagyok" - szükségszeruen belebonyolódna az én, a személyiség, a lélek vagy az egyéniség fogalmaiba.
...
- Szubhuti, valamennyi Bódhiszattva-hos, nevezzük oket akár kisebbnek, akár nagyobbnak, tiszta és világos tudatot fejleszt ki magában, amelyet nem befolyásolhat sem hang, sem alak, sem illat, sem tapintás vagy bármely egyéb érzéklet. Egy Bódhiszattva tudata - azzal, hogy még a legkisebb dolgokhoz sem kötodik - nyugalmában sérthetetlen.
...
- Szubhuti, ha annyi Gangesz folyó lenne, ahány homokszem van a Gangeszben, soknak mondhatnánk a bennük található homokszemek számát?
Szubhuti így válaszolt:
- Nagyon is soknak, ó Magasztos! A folyók számát is képtelenség lenne megállapítani, hát még a bennük lévo homokszemekét!
- Szubhuti, jól figyelj arra, amit most mondok neked. Ha egy jó szándékú férfi vagy no, mero önzetlenségbol, a világok háromezer csillaghalmazát töltené meg a hét drága kincs oly mértéku tömegével, mint amennyi az említett Gangesz folyókban található homokszemek összessége, akkor vajon érdemekben sokat gazdagodna?
Szubhuti így válaszolt:
- Feltétlenül sokat gazdagodna, ó Magasztos!
Buddha erre kijelentette:
- Nos, Szubhuti, ha egy jó szándékú férfi vagy no tanulmányozza ezt a párbeszédet, és csupán csak négy sort képes megjegyezni és elméjében tartani ebbol, és másoknak tanítva tovább adja ezt, az o erényei felülmúlják mindezeket.
...
Szubhuti így szólt Buddhához:
- Hogy nevezzük, ó Magasztos, és hogyan tartsuk emlékezetünkben ezt a párbeszédet?
Buddha így válaszolt:
- Szubhuti, amit most hallotok, az az "értelem feletti tudás tökéletes gyémántja" [14], így tartsátok emlékezetetekben. Hogy miért? Azért, mert Buddha tanítása szerint az értelem feletti tudás tökéletes gyémántja valójában nem az "értelem feletti tudás tökéletes gyémántja". E párbeszéd elnevezése sem más, mint megjelölés.
...
Szubhuti így szólt:
- Ha az eljövendo ötszáz évben lesznek olyanok, akik - megismerve ezt a párbeszédet - képesek lesznek befogadni és megorizni szavaidat, akkor ok is olyan emberekké válnak majd, akik a legfigyelemreméltóbb eredményt érik el. Miért? Azért, mert ezek a kiemelkedo képességu emberek szabadok lesznek az én, a személyiség, a lélek vagy az egyéniség fogalmától. S hogy miért lesznek szabadok? Azért, mert az én megkülönböztetése és különválasztása a világtól: tévedés. Tévedés ugyanúgy, mint a személyiség, a lélek vagy az egyéniség különválasztása. Következésképpen azok, akik maguk mögött hagyják valamennyi jelenség fogalmi megközelítésének kényszerét, Buddháknak tekinthetoek.
...
Egy Bódhiszattvának maga mögött kell hagynia a jelenségek fogalmi megkülönböztetését, s így elérheti a Tökéletes Végso Megvilágosodást. Ezt azonban csak úgy tudja megvalósítani, ha tudatát nem befolyásolják az érzéki világ által keltett elképzelések, melyeknek forrása rendszerint valamely hang, forma, illat, tapintás vagy bármely más érzéklet.
A tudatnak tehát függetlennek kell maradnia bármely benne fölkeltett gondolattól. Addig ugyanis, amíg bármihez is kötodik, még nem ért biztos révbe. Buddha tanítása szerint egy Bódhiszattva úgy tud jótékonyságot gyakorolni, és csak olyan módon lehet minden lény hasznára, ha nincs tekintettel a dolgok külso megjelenésére. A Tathágata kijelenti, hogy a jellemzo vonások nem jellemzo vonások, továbbá, hogy az élolények valójában nem élolények.
Szubhuti, a Tathágata tudja, hogy mi a végso igazság. Az o szavaiban nincs csalás és nincs hazugság. Ezért, amit o mond, az ugyanúgy független attól, ami valóságos, mint ami nem valóságos.
Szubhuti, ha egy Bódhiszattva úgy gyakorolja a jótékonyságot, hogy közben tudatával ragaszkodik valamely konkrét fogalomhoz, olyanná válik, mint a sötétben tapogatódzó ember; ha viszont úgy teszi mindezt, hogy megorzi tudatának függetlenségét, látása hasonló lesz az olyan emberéhez, aki a ragyogó nappali világosságban minden tárgyat jól lát maga körül.
...
Szubhuti, aki elérte a Tökéletes Végso Megvilágosodást, annak megkülönböztetés és rangsorolás nélkül Minden Mindenben Egy [28]. Aki szabaddá válik az egyéni lélek képzetétol, továbbá a jóság különbözo válfajaitól is, az nyomban elérheti ezt. Szubhuti, bár a jóságról beszélünk, a Tathágata szerint a jóság valójában nem “jóság”, hanem pusztán egy név.
...
Szubhuti, ha valaki azt mondaná, hogy a Tathágatának föltett szándéka az összes élolény fölszabadítása, az képzelgés. Miért? Azért, mert a Tathágata valójában nem szabadít föl élolényeket. Ha ilyesmi állna szándékában, akkor köze lenne az olyan fogalmakhoz, mint amilyen az én, a személyiség és az egyéniség.
Szubhuti, habár az egyszeru emberek valóságosnak képzelik énjüket, a Tathágata kijelenti, hogy az én nem különbözik a nem-éntol. Szubhuti, akiket a Tathágata egyszeru embereknek hív, valójában nem "egyszeru emberek", hisz az ilyen kategória sem más, csupán egy név.
...
Szubhuti, annak, aki a Tökéletes Végso Megvilágosodásra törekszik, föl kell ismernie és meg kell értenie, hogy a dolgok azáltal válnak külön egymástól, hogy különbözo nyelvi megjelöléseket kapnak. S ha mindezt képes belátni, egyúttal függetleníteni is tudja magát a különbözo nézopontoktól. Szubhuti, a nézopontok valójában nem nézopontok, a Tathágata szerint a "nézopontok" kifejezés is csak egy megjelölés.
...
Szubhuti, ha valaki számtalan világot megtölt a hét drága kinccsel, s mindezt mero jótékonyságból teszi, erényekben akkor sem tudja felülmúlni azt a jó szándékú férfit vagy not, akiben felébred a megvilágosodás utáni vágy, s akárcsak négy sort megoriz szívében e párbeszédbol, és másoknak tanítva tovább adja azt.
Hogy milyen módon adja át a tant másoknak? Nos, csakis úgy, ha a jelenségektol függetlenül hu tud maradni a Valódi Igazsághoz [32].

Mert a múló világban minden lételem olyan:
akár egy csillag a derengo hajnalban, vagy
egy buborék a folyó felszínén, olyan:
mint a villámfény a nyári felhok között, olyan:
mint az ellobbanó lámpafény,
a futó jelenés, vagy a röpke álom.

Mikor Buddha befejezte mondanivalóját, a tiszteletre méltó Szubhutit és az összes jelenlévot az oszinte hála érzése töltötte el. S miután meghallgatták e csodás párbeszédet, szívükben örvendezve továbbhaladtak útjukon.

CSEND

Az elme hullámai
a Csend kapuját döngetik.
Ö azonban nem szól,
Nem válaszol és nem vitázik.
Töle indul minden gondolat,
minden érzés,
minden pillanat.

Csend.

Csupán egyetlen szót ismer.
Ez a szó maga a lét.
Megneveznéd,
de nem tudod.
Megértenéd,
de fel nem foghatod.

És az elme nekimegy a Csendnek,
toporzékol, dörömböl.
Nem érti,
hogy senki sem léphet be
a sugárzó Sötétbe,
a tiszta és mosolygó Semmibe.

Az elme erre
szent tanulmányokba kezd.
De a Csendet nem hatja meg
sem hiszti, sem imádság.
Ö egyetlen dolgot kér csupán:
semmit.

Semmit.

De nem adod meg neki,
Hiszen ez
zsebedben az utolsó cent,
és te inkább dolgozol, robotolsz,
mint hogy odaadd szent és üres tenyered.

Minden ugrálva, ujjongva ünnepli a csodát,
de a szent forrást csak a semmi érheti el,
a némaság.
Csupán a semmi képes befogadni a csodát,
és felismerni igaz valóját,
rájönni, mi marad belöle,
ha eltünnek a gondolatok.

A csend a titkom.
Láthatod.
Láthatod.


-Adyashanti-

„Ó Thoth, Nagy vagy te a Föld gyermekei közt,

de léteznek titkok, melyeket nem ismersz.

Tudd, hogy egy olyan tér-időből jössz mely alant található.

És tudd meg, hogy egy olyan térbe kell jutnod, mely a tér-időn túl van.

Keveset tudsz a bennük rejlő titkokról,

kevés a rájuk vonatkozó bölcsességed.

Tudd meg, hogy te mint egész ebben a tudatban

egy sejt vagy, mely egyre nő.

 

A tudat alattad egyre tágul

különböző módokon, melyeket te is ismersz.

Igen, ámbár az alattad lévő tér-idő

oly módokon növekszik melyek különböznek

a te volt útjaidtól.

Mert annak eredményeként nőnek, ahogy a

fejlődésed végbe megy, de fejlődésedhez képest más módokon.

Egykori és mostani fejlődésed,

egy okot és annak okozatát hívta életre.

 

Semelyik tudat nem követi az előzőek útját,

mert akkor minden csak hiábavaló ismétlés volna.

Minden tudat, mely a ciklusokban létezik,

saját útján jár és iránya a legvégső cél felé tart.

A kozmikus tervben mindegyiknek szerepe van.

A szerep végig tart.

Minél távolabbi a ciklus, annál nagyobb a tudás és a képesség,

hogy az egész Törvénye elegyüljön.

 

Tudd meg, hogy te alattunk a lenti ciklusokban

a Törvénynek kis részeivel dolgozol

Míg mi, a végtelenségbe egyre csak táguló ciklusokban küzdünk,

és még jobban kiterjesztjük a Törvényt.

 

A ciklusban mindenkinek szerepe van.

Mindenkinek dolga, hogy saját útját tökéletesítse.

Az alattad lévő ciklus nem alattad van

csak a szükség hozta létre.

Mert tudd meg, hogy a bölcsesség forrása indítja

a ciklusokat útjára és örökké új erőt keres.

Jól tudod, hogy a tudást csak a gyakorlat adja,

és a bölcsesség a tudás által születik.

A ciklusok így keletkeznek a Törvény által.

 

A ciklusok eszközei a tudás gyarapításának

mert a Törvény síkja a mindenség forrása.

A lent lévő ciklus nem lent van

csak különbözik időben és térben.

A tudat munkálkodik benne és kipróbálja

a náladnál kevesebbet.

 

Tudd, hogy amint egyre többre törekszel, fölötted ott vannak,

kik szintén munkálkodnak, ahogyan te,

de más törvények által.

A különbség a ciklusok közt, a törvény használatában rejlik.

Mi, akik a túloldali ciklusokban munkálkodunk,

azok vagyunk kik elsőként jöttek a forrásból;

az idő-tér átjárón keresztül

képességet nyertünk a nagyobb Törvény alkalmazására,

mely az emberi képzeleten felül áll.

Semmi nincs a valóságban mi alattad lenne

csupán a Törvény használatában van a különbség.

 

Nézz föl vagy nézz le, ugyanazt találod mindenütt

Mert minden az EGY része,

ahonnan a Törvény származik.

Az alattad lévő tudat sajátod,

mint ahogy mi is részed vagyunk.

 

Gyermekként nem ismerted mindazt,

ami felnőttként egyértelmű volt.

Nézd az ember ciklusait a születéstől a halálig:

az alattad lévő ciklusban meglátod a gyermeket.

Látod magad felnőtté válni, tudást szerezve az idő múlásával.

És lásd, mi is gyermekek voltunk,

kik férfiúvá lettünk és az évek alatt bölcsességet nyertünk.

Ó, Thoth, a tudat ciklusai ugyanígy fejlődnek;

különböző korban vannak ők; forrásuk a bölcsesség,

mely mindegyiknél azonos, és majd ide is térnek vissza ők.”

 

Elhallgatott ekkor, és visszahátrált a csendbe,

mely az Urak között honol.

Aztán egyszer csak ismét hozzám fordult a hang:

 

„Ó, Thoth, hosszú ideje vagyunk az Amentiben,

őrizve a termekben az Élet Lángját.

De tudd, hogy mi is ciklusaink részei vagyunk, kiknek látás adatott.

Igen, tudd, hogy minket nem érdekel más

mint lelkünk továbbfejlődése.

Tudjuk, hogy a test illanó, és ezért

az emberi dolgok a számunkra érdektelenek.

Amit mi keresünk nem a testből jön,

hanem a lélek tökéletesített állapotából.

Ha emberként megtanulod, hogy végül csupán

a lélek haladása számít,

akkor igazán megszabadulsz a rabságból,

szabadon és harmóniában élhetsz a Törvénnyel.

 

Tudd meg, hogy tökéletesedni kötelességed,

mert csak így jutsz a cél felé.

És tudd meg azt is, hogy semmi sem tökéletes,

de célod és igyekezeted mindig erre irányuljon.”

Üdvözöllek titeket, kedveseim, Kryon VAGYOK a Mágneses Szolgálattól.

Csodálatos újra találkozni veletek. Ma a szeretetről lesz szó, a szívről és létezésetek igazságáról.

A szeretet az az energia, ami által növekedtek, a félelemmel ellentétes energia – a szeretet a kiterjedés energiája, az összehúzódás pedig a félelem energiája. A szeretet a kiterjedésről szól; az életeteknek növekednie kell, hogy szeretetet tudjatok érezni a szívetekben.

Minél inkább szerettek, annál inkább kiterjedtek, és annál nagyobbá válik az aurátok, annál helyénvalóbbak lesznek az érzéseitek önmagatok felé. Ezáltal valódi szeretetet adtok önmagatoknak, a teljességnek és a melegségnek azt a különleges érzését, a bőség és az öröm érzését, a gátlások teljes hiányát – a képességet, hogy pontosan azt mondjátok, amit éreztek, és amit mondani szeretnétek.

A szeretet a következő lépés az integritáson túl – az integritás azt jelenti, hogy gondolkodásotok, érzéseitek és cselekedeteitek tökéletes összhangban vannak – a képesség, hogy könyörtelenül alkalmazzátok az integritást, ami tisztaságot, összpontosítást és cselekvést jelent.

Az Isteni szeretet százszor hatalmasabb az emberi szeretetnél. Ám mivel Isteniek vagytok, az Isteni szeretet bennetek van. Engedjétek, hogy érezzétek a bennetek élő Isteni szeretetet. Érzékeljétek és ismerjétek el ezt az érzést, ismerjétek fel ezt a kapcsolatot; maradjatok ebben a kapcsolatban, és hagyjátok, hogy a szeretet megtöltse a szíveteket. Beteljesültté válni azt jelenti, hogy eltelni szeretettel, eltelni megbecsüléssel és tisztelettel önmagatok iránt. Ahogy megtöltitek a szíveteket szeretettel, érezzétek a Föld Anyával való szoros kapcsolatotokat. Ő nyújtja nektek az emberi tapasztalás kalandját itt a Földön, ő biztosítja a lehetőséget, hogy eltávolodjatok az Istenitől, majd emlékezzetek az Istenire és valódi létezésetek legmélyebb igazságára.

Hagyjátok, hogy a testetekben levő energiák megsokszorozódjanak és növekedjenek. Az egyetlen út, hogy valódi szeretet és valódi boldogság költözzön a szívetekbe, a kiterjedésen át vezet – azáltal, hogy kitárjátok a szíveteket és szeretitek azokat, akiket nehéz szeretnetek, hogy becsülitek őket, hogy felismeritek a képmást a tükörben, hogy képesek vagytok kezelni ezt a tükröződést, és hogy elengeditek ezeket az embereket, tisztelve útjukat az életben.

Ne pazaroljatok sok időt arra, hogy megpróbáljatok megmenteni másokat és segíteni másoknak. Először önmagatokat szeressétek, saját poharatokat töltsétek meg, legyetek TI erősek és hatalmasok. Ha másokat kerestek, akiknek segíteni tudtok, akkor tudjatok róla, hogy van egy részetek, akinek segítségre van szüksége – ekkor van egy olyan részetek is, aki szeret megmenteni másokat.

Ismerd el azt a részedet, akinek segítségre van szüksége. Érezd, hogy életednek melyik területével kapcsolatos ez, és hagyd, hogy összekapcsolódj a belső megmentőddel. Kezdj párbeszédbe ezzel a részeddel, aki meg akar menteni másokat. Nyilvánítsd ki a belső megmentővel közös szándékodat, hogy ez a megmentő először is téged mentsen meg, bevetve az összes mágikus tudását, minden bölcsességét és minden misztikus tudását, hogy valóban érted, azért a gyönyörű részedért dolgozzon. Minél erősebbek és hatalmasabbak vagytok, annál kiterjedtebbekké váltok, annál jobban megérintetek másokat az aurátokkal.

Nem kell, hogy kimenjetek és fizikailag segítsetek másoknak; pusztán azáltal, hogy az energiátok vibrációja emelkedik, meg fogjátok emelni a körülöttetek lévők vibrációját is. A közeli barátaitokat, sőt, akár távoli, számotokra ismeretlen csoportokat, olyanokat, akikkel sosem találkoztatok és a bolygó túloldalán élnek, segíteni fogtok emelkedő vibrációtok által.

Másoknak csak akkor nyújtsatok segítséget, ha odamennek hozzátok, és segítséget kérnek tőletek. Ez egy spirituális törvény, hogy ha olyanokat keresel, akiknek segíteni tudsz, akkor végül nagy mennyiségű energiát fogsz veszíteni. Ha segítesz másoknak, ám nem segítesz magadnak, akkor a depresszió vagy esetleg a csekély bőség állapotában maradsz. Tudj róla, hogy ha magadnak segítesz, akkor ezáltal mindenkinek segítesz a bolygón. Tudd, hogy ez ennek a módja. Először a saját énedhez áramoljon szeretet, öröm és szabadság – mivel csak akkor tudod ezeket az ajándékokat megosztani másokkal, ha megvannak benned, ha megvannak önmagadban.

A képességed arra, hogy könyörtelen, tiszta, összpontosított és cselekvésre kész legyél, a képességed arra, hogy integritásban legyél, tehát egyként beszélj, gondolkozz, érezz és cselekedj, második természeteddé fog válni. Olyan hatalmassá és ezzel együtt olyan szeretetteljessé fogsz válni!

Most hagyjátok, hogy összekapcsolódjon a szívetek és az elmétek, és hagyjátok, hogy a szeretet, bölcsesség és erő átáramoljon testeteken. Engedjétek meg ennek az energiának, hogy kitisztítsanak minden negatív energiát, ami az útjukban áll. Valódi érzésetek a tudásról be fog lépni a testetekbe, az Istenibe vetett valódi bizalomérzet, a létezés, az Univerzummal való egység valódi tudata. Ezt fogjátok érezni, soha többé nem tudjátok majd magatokat egyedül érezni.

Hagyjátok, hogy ebben az összeköttetésben maradjatok, és míg a folyamatban vagytok, vegyétek észre, hogy belső gyermeketeknek van egy olyan aspektusa, ami fél az Istenitől. Keressétek meg ezt a gyermeket a testetekben. Valószínűleg a sötétségben fogjátok megtalálni őt, rejtőzködve, elbújva. Nagy mennyiségű fény lép be most a testetekbe, ahogy beszélünk hozzátok. Hagyjátok, hogy ez a fény belépjen a sötétségbe, ahol a kis gyermek rejtőzik, és mikor megtaláljátok a gyermeket, engedjétek, hogy egy biztonságos tér vegye körül.

Hagyjátok, hogy a gyermek kifejezze az összes haragját, minden neheztelését és megbántottságát, amit az Istenivel szemben érez, ez ugyanis szintén a tapasztalatotok része. Engedélyetek volt arra, hogy ilyen messze eltávolodjatok az Istenitől, egy részetek tudja ezt, egy másik viszont nem. Ne érezzétek magatokat dühösnek, ám ezzel egyidejűleg engedjétek meg a gyermeknek, hogy kifejezze a haragját oly módon, ahogyan ezt akarja. Csak tartsátok a gyermeket egy biztonságos térben…

Élvezzétek az érzést, ahogy eközben a szeretet, az erő és a bölcsesség összeolvad a testetekben. Ha a gyermek már belefáradt a haragba, elfáradt attól, hogy akármilyen módon is kifejezze önmagát, akkor engedjétek, hogy belépjen a szívetekbe, a szívetek szentélyébe. A Szellemmel való valódi társteremtés azt jelenti elsősorban, hogy meggyógyítjátok a belső gyermeket. Amíg a belső gyermek nincs meggyógyítva, addig tapasztalatokat teremt, teremt és teremt az életetekben, míg észre nem veszitek, fel nem figyeltek rá és meg nem gyógyítjátok.

Amíg a belső gyermek nincs teljesen meggyógyítva, és nem tökéletesen teljes és egész a szentélyben, abban az Isteni szentélyben, amit a szíveteknek hívunk, addig nem tudtok tökéletesen társteremteni a Szellemmel. Ha a belső gyermeketek újra teljes, az viszont majdnem olyan, mintha az akaratotok Isteni akarattá válna.

Hagyjátok, hogy a gyermek belépjen a szívetekbe, és érezzétek a teljességet. Ha érzitek szívetekben a gyermeket, akkor ismerjétek el őt, és hozzatok létre valódi kapcsolatot közte és az Isteni, vmint a Föld Anya között. Tartsátok ezt a gyermeket a valódi biztonság terében, és adjatok a gyermeknek teljesen megvilágosodott szülőket, akik törődni fognak vele és szeretni fogják mindörökké.

Amikor azt érzitek, hogy készen vagytok, akkor gyertek lassan, lassan, lassan vissza a normál tudatossági állapotba.

Jó utat, Isten áldása, vigyázzatok magatokra. Kryon és kísérete búcsúzik. És ez így van.

A vízió a tudat.

A tudat üresség.

Az üresség tiszta fény.

A tiszta fény egység.

Az egység a nagy üdv.

1.ének

A tudat csodálatos természete

Emahó!

Láss csodát!

Én, a gondtalan, vidám csavargó dalt írtam a látásról,

mellyel az összes ösvény és szint egycsapásra átszelhető!

Dalom a "Garuda Röpte" címet kapta,

jól figyelj hát, kedves gyermekem, szavamra:

A Buddha, kinek hírnevétől, mint a sárkányüvöltéstől,

egyformán zeng a szamszára és nirvána,

állandóan benne él a hatféle élőlény tudatában,

soha el nem hagyja őket:

Csodás!

Ám ők mégsem tudnak róla,

mindig kívül, mindig máshol keresgélik:

Meglepő!

Fényesebben világít a ragyogó Napnál,

mégis oly kevesen veszik észre:

Meglepő!

Saját tudatunk a Buddha,

nincs apja, nincs anyja,

kezdet nélküli, halhatatlan:

Csodás!

Akár örül, akár szenved,

cseppet sem lesz jobb vagy rosszabb:

Csodás!

Születetlen, ősidőktől kristálytiszta,

önmagától minduntalan előtermő:

Csodás!

Ha az összes felmerülő jelenséget

azon nyomban elengeded, szabad leszel:

Csodás!

2.ének

Az alapvető gyakorlat

Láss csodát!

Szerencsés gyermekem, figyelj lankadatlanul!

A múlt, jelen és jövő összes buddhája által adott

nyolcvannégyezer-féle tanításnak, mint a térnek,

sose érhetsz végére, pedig mind csak egyre való:

hogy a saját tudatod természetét felismerd.

Ha egy fát a gyökerénél elfűrészelsz,

százezernyi apró ága egyszerre szárad el.

Ha megleled és felismered öntudatot gyökér okát,

a kettősség megszűntével elhalnak a létforgatag hajtásai.

Ahogy a mécses lángja egycsapásra fényt teremt ott,

ahol ezer éve homály honolt, úgy tűnik el nyomtalanul

a világkorok óta tartó tévelygések sötétsége,

mihelyt az ember saját tudatának fény-természetét felismeri.

Világkorok óta tartó sötétség nem tompíthatja

a Napkorong szemvakító ragyogását,

világkorok óta tartó tévelygés nem tompíthatja

a tudat tisztafényű sugárzását.

Ahogy a térnek nincs színe, alakja, mérete,

úgy a tudat sem bír semmiféle jellemzővel.

Ahogy az égboltot nem lehet bemocskolni

sem fehér sem fekete fellegekkel,

úgy a tudatot sem lehet bemocskolni

sem üdvös, sem vétkes cselekedetekkel.

A buddha-természet minden lényben benne rejlik,

de mindenki csak akkor lehet buddha,

ha ő maga ismeri fel önmagában.

Olyan, mint a tejben benne rejlő vaj-természet:

csak akkor lesz vajjá, ha az ember kiköpüli.

Képességeitől függetlenül megvilágosodik az,

ki ezt az egyet felismeri.

Lehet akár tehénpásztor is, ezt felismerve

mindenképp megszabadul a szamszárából.

Aki felismeri öntudata tiszta fényét,

annak nincs szüksége másodkézből vett tudásra:

aki a cukor ízét saját szájában érzi,

annak nem kell mást kérdeznie, milyen is az.

Nem ismerve ezt az egyet, még a pap is eltéved,

hiába ért a kilenc ösvény minden apró részletéhez,

olyan neki mindaz, mint a sosemlátott,

messzi földről szóló híradások:

távolabb van ő a megvilágosodástól, mint föld az égtől!

Aki nem ébred rá öntudata ragyogó fény-természetére,

az hiába él erkölcsösen világkorszakokon át,

hiába meditál hosszan, türelmesen,

sosem kerül ki a három létbirodalom körforgásából.

Igyekezz hát, hogy megértsd tudatod természetét!

3.ének

Meditáció a tudat természetén

Láss csodát!

Most pedig, szerencsés gyermekem, fülelj tovább!

Amíg önnön tudatod a gyökerénél el nem vágod,

bármily szellemi gyakorlatot űzöl, a lényeghez sosem jutsz el;

mint akinek orra előtt a cél, mégis jócskán túllő rajta,

mint aki a tolvajt otthon hagyta, mégis odakinn hajszolja,

mint aki a kelet démonjának nyugatra küld váltságdíjat,

mint aki nem tudván hogy kemencéje aranyból van,

nincstelennek véli magát, s másoktól kér alamizsnát.

Lelkemből lelkedzett szerencsés gyermekem!

A következő módon nyomozz a tudat természete után,

hogy elvághasd a kettősségek gyökerét.

E tudatnak nevezett érzés, e bizonytalan reszketés;

bár próbálnád megragadni: illó ködként szertefoszlik,

bár szeretnéd elnyugtatni: össze vissza ugrál,

bár szeretnél rámutatni: csak az üres semmi marad.

Annyiféle szenvedést és boldogságot tapasztaló öntudatod

először is miből fakad?

Függ e bármi külső jelenségtől, hegysziklától, tó vizétől?

Honnan ered? Kérdezgesd és járj utána!

Ha azt hiszed édesanyád véréből, édesapád magjából,

gondold végig újra, mégis hogy lehetett.

Ha a fenti vizsgálattal nem leled meg öntudatod eredetét,

most azt figyeld meg: hol tartózkodik?

A tested felső vagy alsó részében? Valamely érzékszervben talán?

Fejedben vagy inkább a szívedben lakozik? Annak mely szegletében?

Vajon milyen alakban és milyen színben jelenik meg?

Ha kitartó kutatásod ellenére sem bukkansz rá

öntudatod lakhelyére, végül azt vizsgáld meg:

ha figyelmed odakintre irányítod,

valamelyik érzékszerv kapuján át elhagyja e a testedet?

S ha egy szempillantás alatt odaér a külső tárgyhoz,

történik-e fizikai érintkezés, vagy tudati jellegű a kapcsolódás?

Tested és tudatod együttesen terem-e ott a külvilágban?

Kitartóan vizsgáld a tapasztalás folyamatát!

Ha zavaró érzelem vagy gondolat merül föl benned,

legelőször azt vizsgáld meg: honnan ered?

Majd nézd meg jól hol van éppen, van e színe, alakja?

Végezetül pedig mikor otthonában szertefoszlik,

nézz utána, hová tűnt oly hirtelen? Elenyészett, de hová ment?

Addig keress, addig kutass, míg meg nem állapítod:

öntudatod nem született, halhatatlan, sehonnan sem keletkező,

sehová sem tovatűnő, megfoghatatlan és kifejezhetetlen:

üres mint a tér.

Míg könyvekben olvasod és másoktól hallod csupán,

az "üresség" mindaddig szikár, értelmetlen szó marad.

Olyan ez, mintha egy állítólag tigrislakta hegyvidékről

azt hallanád hogy nincsenek is ott tigrisek:

míg saját szemeddel meg nem győződsz róla,

elmédben csak kételkedés lenne.

Ám ha magad jársz utána tudatod természetének,

azzal kétkedésed gyökerét te magad metszed el.

Olyan ez, mintha magad merészkednél

az állítólag tigrislakta helyre,

s mikor már az egészet tűvé tetted,

akkor hinnéd csak el hogy nincsenek is ott tigrisek.

Mikor már végképp nem találnád őket:

attól kezdve egyáltalán nem lennének benned kételyek.

4.ének

Beavatás a tudat alapvető természetébe

Láss csodát!

Most pedig, szerencsés gyermekem, ide hallgass!

Ha mindene igyekezeted ellenére, nem találsz egy csöppnyi létezőre,

melyre rábökhetnél, s azt mondhatnád: "ez a tudat",

nos, e sikertelenséged a lehető legnagyobb siker!

Tudatunknak bizony nincsen időbeli eredete,

s mivel ősidőktől fogva üres, lehetetlen megragadni.

A jelenben nincs lakhelye, alakja vagy színe nincsen,

sehová sem tűnik tova, nem marad semmi nyoma,

mozdulata üres mozgás, üressége üres látszat.

Magának a tudatnak nincs legelső oka,

külső okok nem képesek megszüntetni,

nincs mit hozzáadni vagy elvenni belőle -

nem telik meg, nem ürül ki.

Benne van az egész szamszára és nirvána,

és ezért egyiket sem szereti jobban a másiknál.

Bár nem tudunk rámutatni, még sem akadályozza semmi

hogy bármilyen formát öltsön.

Nem azonos semmivel sem, túl van a léten és nemléten,

nincs kezdete és vége,

nem változik, nem halad, nem születik, nem pusztul el,

tiszta fénye nem erősödik, nem halványul.

Áttetszően makulátlan kristálygömbhöz hasonlít a tudat:

lényegét tekintve üres: mivel semmi kézellfogható nincs benne,

természeténél fogva világos: mivel minden dolgot megvilágít,

együttérzése pedig határtalan: mivel mindenre egyformán nyitott.

Nem szennyezi be a szamszára semmiféle hibája vagy vétke.

Tudd meg: örök időktől fogva, tudatod maga a Buddha.

E megállapítással beavatást nyertél a tudat alaptermészetébe,

mely maga a természetes jelenlét.

Egyszer régen a Sakák legyőzője a Himatunga felé indult és Huna-Föld (a Hun dinasztia földje, Nyugat-Tibet) közepén a hatalmas király egy különleges férfit pillantott meg, aki a hegyen élt. A férfi arcbőre aranyszínű, ruhája hófehér volt.

A király megkérdezte:
- Ki vagy te uram?
- Tudnod kellene, hogy én vagyok Isha Putra, az Isten Fia. -, válaszolta amaz boldogan, - és szűztől születettnek mondanak. Én vagyok a vallás hirdetője a Mleccha-knak (hitetlenek), hogy szigorúan tartsák be az Abszolút Igazság törvényeit.

A király megkérdezte:
- Mik ezek a vallási elvek?

A kérdés hallatán Salivahara, Isha(Isten) Putra(fia) azt mondta:
- Ó király, ha az Igazság feledésbe merül, én, a Masiha (messiás), a próféta, jövök el a romlott az emberek közé, hol nincsenek szabályok és előírások. Úgy találtam, hogy a vallástalan életmód a barbárok közöt Mleccha-Desha-ban (Hitetlenek Földje) aggasztóan terjed, ezért felvettem a próféta alakját.
Halld, Ó király, a vallási elveket miket megalapoztam a mlecchak (hitetlenek) között:

Az élőlény a Földön jó és a rossz szennyeződéseknek van kitéve.
A megfelelő magatartás és intelligencia eléréséhez az elmét kell megtisztítani.
A szent dalok odaadó éneklése és a japa (mantrázás) által az ember a legmagasabb tisztaságot érheti el.

Ahogy a Nap minden anyagi elemet magába vonz minden irányból, úgy vonzza magához minden irányból az Úr az élőlényeket a szívük által. Ezért hát, a szabályokat követve, mindig igaz szavakat szólva, lelki harmóniában és a meditáció gyakorlásával, ó Manu (indiai mítikus király, a Föld első királya) leszármazottja, így imádja az ember az Urat.

A Legfelsőbb Úr örökké tiszta és különleges formájával beköltözött a szívembe, Ó Föld bolygó védelmezője, Így tanítottam a hitetleneket, saját (ősi) vallásukhoz igazodva, és emiatt neveztek el "Isa Masiha"-nak (Jézus a Messiás).

Mesterem, Lhadzse Szönam Rincsen,
együttérzéssel tekints rám!

Előző érdemeim által elnyertem ezt az értékes emberi testet,
láma, mindig emlékezz rám!

Aggódás nélkül alakítom minden cselekedetemet a nirvánához vezető úttá,
láma, gondoskodj rólam!

Munka és fizetség nélkül rendelkezésemre áll minden szükséges,
láma, óvj engem!

Kényelmes helyen lakom, habár nem dolgozom a földeken,
láma, maradj velem!

Lakhelyem mindig otthonomnak tekintem anélkül, hogy ragaszkodnék hozzá,
láma, védj meg engem!

A lámát saját tudatomnak tekintem, másoktól nem függök,
láma, maradj érthető nekem!

Hagyom az eseményeket a maguk útját járni, világi céloktól mentes vagyok,
láma, ügyelj rám!

Nem ingat meg semmilyen vita, mentes vagyok minden meggyőződéstől,
láma, maradj velem!

Túl a tárgyakon való elmélkedésen, háborítatlanul,
láma, légy mellettem!

Késlekedés nélkül, természetesen viselkedem, képmutatástól és önbecsapástól mentesen,
láma, vezess engem!

A célt már indulás előtt elértem, ezért minden remény és félelem elkerül,
láma, enyém a védelem!

Megértettem a fogadalom lényegét, s a szigorú fegyelem kelepcéjét elkerültem,
láma, tarts meg tekintetedben!

Elültettem vágyaim beteljesülésének magvait, nem kell döntéseket hoznom,
láma, áldj meg engem!

Tanítom a nyitott, fiatal lányokat is, anyjukkal nem vitázom,
láma, bennem élj!

Nem várom meg barátnőim hervadását, sajnálkozás és gyász nélkül hagyom őket el,
láma, tekints rám!

Inasom és kincstárnokom mindig magam vagyok, szolgáktól nem függök,
láma, légy mellettem!

Inkább szerényen, rang nélkül élek, elkerülöm a nyolc világi gond markában vergődő lámák büszkeségét,
láma, ments meg engem!

Bármi is adódik, boldogan teszem, bármi is hagy el, boldogan engedem,
láma, tekints rám együttérzéssel!

- Mi az Út?

- Menj!

---

- Ki a Buddha? - kérdezte egy szerzetes

- Ki vagy TE? - kérdezte a Mester

---

- Mit keresel? - kérdezte a Mester

- A megvilágosodást. - válaszolt a tanítvány

- De miért keresed a kincsestáradon kívül?

- Hol van az én kincsestáram? - kérdezte a tanítvány

- Aki kérdez, az a te kincsestárad.

---

- Hol van az orrlyukunk mielőtt megszületünk? - kérdezte egy szerzetes

- Miért, hol van az orrlyukunk miután megszületünk? - kérdezett vissza a mester

---

Ta-mej haldokolt. Azt mondta szerzeteseinek:

- Ami jön, fogadjátok, ami megy, hagyjátok!

Kisvártatva felsivított egy repülőmókus.

- Ennyi az egész – szólalt meg utoljára. – Vigyázzatok hát jól rá!

---

Egyszer egy szerzetes kereste fel a mestert.

- Jaj mester, üres kézzel érkeztem hozzád.

- Nem baj. Tedd csak le.

- Mit tegyek le ha egyszer semmit sem hoztam?

- Bánom is én, akkor cipeld tovább.

---

Egyszer a Buddha gyülekezetével sétált. Egy helyen a földre mutatott, és azt mondta:

- Ez a hely jó templom építésére.

Indra letépett egy fűszálat, szárát a földbe szúrta és azt mondta:

- A templom megépült.

A Buddha mosolygott.

---

Mu-csounak panaszkodott egy szerzetes:

- Mindennap öltözni, vetkőzni és enni kell. Hogy szabaduljunk meg ettől a sok nyűgtől?

- Egyszerűen csak öltözünk, vetkőzünk és eszünk – közölte Mu-csou.

- Nem értem.

- Ha nem érted, akkor bizony mindennap öltöznöd, vetkőznöd és enned kell.

---

- Hogy szabaduljak meg a születés és a halál kínjától? – kérdezte egy szerzetes.

- Add vissza a születést és a halált! – nyújtotta a markát Jün-men.

---

- Ki a Buddha? – kérdezte egy szerzetes.

- Az ott a szentélyben – felelte Csao-csou.

- Hát az nem egy agyagszobor?

- De igen.

- Akkor ki a Buddha?

- Az ott a szentélyben.

---

- Még egy ilyen nagy bölcs se szabadulhat a portól? – kérdezte a söprögető Csao-csout egy látogató.

- A por kívülről jön. – felelte Csao-csou.

---

Liu ezekkel a szavakkal fordult Nan-csüanhoz:

– Otthonomban egy hatalmas kődarabot őrizgetek, és az a feltett szándékom, hogy egy Buddha-szobrot faragjak belőle. Mit gondolsz, képes vagyok erre?

– Képes vagy – felelte Nan-csüan.

Liu ekkor újra megszólalt:

– Vagy lehet, hogy mégsem vagyok rá képes?

– Igen, valóban nem vagy rá képes – felelte rá Nan-csüan.

"Az emberek nem szeretik az egyszerűséget. Ők a bonyolult és titokzatos dolgokat szeretik.

Ezért keletkezett olyan sok vallás. Például a keresztény embert csak az elégíti ki, ha azt mondják neki, hogy Isten valahol messze, a mennyekben rejtőzik, és az egyház segítsége nélkül nem érhető el; igazából egyedül csak Krisztus ismerte őt, és egyedül csak ő az, aki elvezethet bennünket hozzá.

De ha azzal az egyszerű igazsággal szembesülnek, hogy "Isten országa bennetek van", akkor ők ezzel nem elégednek meg, hanem valami fölöslegesen bonyolult és erőltetett értelmet próbálnak kiolvasni belőle.

Csak az érett lelkek képesek megérteni a lényeget a maga mezítelen egyszerűségében."

Ramana Maharsi: Upadesa Saram (Az Útmutatás Veleje)

1. A tett gyümölcsöt terem, az Úr rendelte így,
A karma nem a Legfőbb, hiszen érzéketlen.

2. A gyümölcs eltűnik, de a tett magot vet el,
Mely tett-tengerhez vezet, nem szabadít fel.

3. Az Úrnak átadott, önzetlen cselekedet
Megtisztítja az elmét, s szabadsághoz vezet.

4. Szertartás, dzsapa, meditáció:
Test, beszéd, elme szolgálata ez.

5. A szolgálat alatt gondolj az Úrra,
Mindenben őt látni istentisztelet.

6. A dicshimnusznál jobb a hangos, a halk dzsapa,
A mentális dzsapa, majd a meditáció.

7. Mint a ghí-sugár vagy a folyó patak,
Az összpontosítás is jobb, ha folyamatos.

8. Másikként látni Őt – ennél megtisztítóbb,
Ha úgy szemlélődünk, hogy „Ő én vagyok.”

9. A létben időzünk állapottól  mentesen.
Ebből ered a legfőbb önátadás.

10. Ha az elme elnyugszik szív-hajlékában,
Az tett, önátadás, jóga és tudás.

11. A légzést szabályozva,  az elmét szabályozod,
Mint hálóban a madár, az elme elpihen.

12. Elme és prána – a gondolat s a tett –
Kettéágaznak, de a gyökerük egy erő.

13. Az elme-szabályozás kétféle lehet:
Ha alámerült, felkél; ha megsemmisült, halott.

14. A légzésszabályozás: uralt gondolat.
Az elme megsemmisül, ha az Egyen meditálsz.

15. Az elméje kihunyt a legfőbb jóginak,
Van-e teendője, ha önlényegébe tért?

16. Ha az elme a tárgyaktól befelé forduló,
Tudatosságot látva igazságot lát.

17. Ha az elme szüntelen kutatja önmagát,
Semmit sem talál. Ez a közvetlen út.

18. Az elme gyökere az én-gondolat.
Az elme: gondolat. Az elme: az ego.

19. Ha azon meditálsz, honnan ered az én,
Az ego eltűnik. Ez az ön-kutatás.

20. Ha az én-képzet eltűnt, a tiszta Én, a szív
Feltárul a lét legfőbb teljességeként.

21. Az „Én” nem jelent mást, csak Azt, mely a tiszta lét,
Mely tovább létezik a mély alvásban is.

22. Test, érzék, prána, értelem, nemtudás
Nem lehet a valódi én, hiszen érzéketlen.

23. A létet megvilágítja a tudatosság,
A léttől, az éntől így nem lehet különböző.

24. Isten és egyén természetében egy,
Csak öltözékük más, tudásuk különböző.

25. Ha eltávolítod az öltözékeket,
Meglátod az Önvalód, meglátod az Istent.

26. Ismerd az Önvalót, s akkor te leszel Az,
Hisz’ kettő nélküli. Ezt tudva Abban maradsz.

27. A tudás és nemtudás nélküli tudatosság
Az igaz tudás, van-e megismerendő más?

28. Mi az Ön-természet? Az Ön-megismerés
Kezdet s vég nélküli, teljes tudatosság-üdv.

29. A legfőbb üdv meghalad rabságot, szabadulást,
Ki azt eléri itt, valóban isteni lesz.

30. Az ego eltűnik, felragyog az Önvaló,
A legnagyobb vezeklés ez. Így tanítja Ramana.